Füzesi Lajos festőművész (1931-2005)

Mestere és barátja, a frontot Variházy tábornok mellett megjárt Bódis József festőművész.
A sokoldalú mestertől az életkép, akt- és portréfestészeten túl színházi és filmszínházi plakátgrafikát, sőt még díszítőfestészetet is tanul.
A tehetséges tanítványt Bódis hamarosan egyenlő rangú társként választja maga mellé.
Bódis József, akit a kezdetekben Szánthó (Szántó) Mária okít a festés mibenlétére, vezet be a szakmai rejtelmekbe, 1945-től Fried Pál követőinek körébe tartozik. A hatvanas években már Amerikában működő egyre népszerűbb, keresettebb festőprofeszor Fried, felhívta volt diákjára, néhány kinti műkereskedő figyelmét.
Bódis és Füzesi szakmai útja, a festőpálya, egzisztencia egy varázsütésre és végérvényesen megoldódik. A nemzetközi ismertséget a hazai elfogadottság csak nagy késéssel követi.
Füzesi Lajos halk, finom modorú, kevés szavú, kedves ember. Gazdagodó képességeit csillogó, gyakran tündöklő művességi tudását hallatlan szerénységgel leplezi. Kerül mindenfajta modorosságot, mesterkélt „művészmagatartást”, színpadias manírt. Nincs barett, művészsapka, allűr, furcsaság, szokás.
Egyszerű ember akar maradni. Úgy viselkedik, öltözködik, úgy él, mint más köznapi ember.
Tehetséges, mértékletes, tisztességes.
Szigorú erkölcsű monogám „egynejű” ember és: gyönyörű nőket, színésznőket, balerinákat, parasztlányokat, bájos úri hölgyeket, dámákat fest. Érzéki szépségeket, dúsan redőzött kelmékben és anélkül.
Nagy, gyengéd szeretettel festi az egymással, kölyök állatokkal, öreg kutyákkal játszadozó gyerekeket.
Füzesi Lajos soha nem volt fölényes, minden véleményt meghallgatott, de festeni csak azt és úgy volt hajlandó, ahogy ő tartotta jónak, szépnek!
Öntörvényűségét soha nem hagyta veszélyeztetni.

Wessely Tibor

Füzesi Lajos festőművész (1931-2005)

Mestere és barátja, a frontot Variházy tábornok mellett megjárt Bódis József festőművész.
A sokoldalú mestertől az életkép, akt- és portréfestészeten túl színházi és filmszínházi plakátgrafikát, sőt még díszítőfestészetet is tanul.
A tehetséges tanítványt Bódis hamarosan egyenlő rangú társként választja maga mellé.
Bódis József, akit a kezdetekben Szánthó (Szántó) Mária okít a festés mibenlétére, vezet be a szakmai rejtelmekbe, 1945-től Fried Pál követőinek körébe tartozik. A hatvanas években már Amerikában működő egyre népszerűbb, keresettebb festőprofeszor Fried, felhívta volt diákjára, néhány kinti műkereskedő figyelmét.
Bódis és Füzesi szakmai útja, a festőpálya, egzisztencia egy varázsütésre és végérvényesen megoldódik. A nemzetközi ismertséget a hazai elfogadottság csak nagy késéssel követi.
Füzesi Lajos halk, finom modorú, kevés szavú, kedves ember. Gazdagodó képességeit csillogó, gyakran tündöklő művességi tudását hallatlan szerénységgel leplezi. Kerül mindenfajta modorosságot, mesterkélt „művészmagatartást”, színpadias manírt. Nincs barett, művészsapka, allűr, furcsaság, szokás.
Egyszerű ember akar maradni. Úgy viselkedik, öltözködik, úgy él, mint más köznapi ember.
Tehetséges, mértékletes, tisztességes.
Szigorú erkölcsű monogám „egynejű” ember és: gyönyörű nőket, színésznőket, balerinákat, parasztlányokat, bájos úri hölgyeket, dámákat fest. Érzéki szépségeket, dúsan redőzött kelmékben és anélkül.
Nagy, gyengéd szeretettel festi az egymással, kölyök állatokkal, öreg kutyákkal játszadozó gyerekeket.
Füzesi Lajos soha nem volt fölényes, minden véleményt meghallgatott, de festeni csak azt és úgy volt hajlandó, ahogy ő tartotta jónak, szépnek!
Öntörvényűségét soha nem hagyta veszélyeztetni.

Wessely Tibor